Nehéz egyértelmű választ adni erre, különösen, ha a másik oldalról nézem, úgy mint olyan tanár aki napi szinten oktat középiskolás tanulókat, illetve olyan tanár aki egyébként magán tanítványokkal is foglalkozott évekkel ezelőtt, nem is keveset.
Ma már nincsenek magán tanítványaim, egyszerűen az időmbe nem fér bele. No meg a türelmembe sem.
Viszont szeretném megvilágítani, hogy mi alapján döntsön egy szülő.
A középiskolás korosztályról tudok első sorban nyilatkozni, így ezt a célcsoportot célzom meg a bejegyzésemmel.
Nagyon fontos megértenie minden szülőnek, hogy megváltoztak a körülmények. Azok az áldott évek, időszakok, amiben mi vagy ők felnőttek, már nem adottak. A mai diákok egészen más helyzetekben kell, hogy megfeleljenek, egészen más ritmusban, ütemben élik az életüket, mint mi. Az ő világuk, a mi számunkra a lehető legbizarrabb lenne, és csak kapkodnánk a fejünket, hogy miképp képesek alkalmazkodni, megfelelni a napi kihívásoknak.
Ebbe a számunkra káosznak tűnő életbe kellene beilleszteni a matematika tanulását.
Felmerül a kérdés, hogy a számítógépes játékok mennyiben segítik a matematikát, illetve a matematikával összefüggő képességek fejlődését gyermekeinknél. Tiltsuk tőlük, van amit engedhetünk, hogy használjanak, vagy bármit, minden mennyiségben engedjünk nekik.
Két gyermekes édesapaként és matematika tanárként, van némi tapasztalatom ezen a téren.
Jó magam már abba a generációba tartozok, amelyik pont a Commodore C64 személyi számítógép korában nőttem fel. Volt szerencsém használni, játszani, sőt első diplomámhoz a szakdolgozatom erre a gépre épülő tapasztalatokból merítkezett, átívelve az akkor IBM kompatibilis gépek világába.
Sokat játszottam vele, talán néha túlzásba is víve, de általában a gondolkodtató, az eszemet megtornáztató, jó grafikájú játékok kötöttek le.
